Kedves Olvasóim! 

Köszönöm a sok támogatást, biztatást, amit kaptam tőletek az elmúlt hónapokban a meséimet illetően. Mivel mással hálálhatnám ezt meg, mint hogy készítek egy különleges kiadást nektek. 

Hogyan is fog kinézni ez a különkiadás? 

A magyar konyha ékköve. A magyaros ételek elengedhetetlen fűszere. Nélküle nincs pörkölt, se gulyás, de még halászlé sem.

Ő Paprika Pál.

Amikor Bors apó felébredt és szemeiből kidörgölte az álom porát, a megszokott mozdulat hirtelen félbeszakadt. Bors apó szoborrá dermedve csak állt és csak nézte – nézte azt a hatalmas, aranyszínű valamit, ami előtte magasodott. Még levegőt is elfelejtett venni az ámulattól.

Lassan ébredezni kezdett a Konyhaszekrény többi fűszerlakója is. Az az aranyló valami olyan óriási volt, hogy mindenki azonnal észrevette, amint kinyitotta a szemeit.

Kedves Olvasóim! Ezt a mesét egy másik kedves ismerősöm, Sz. Sanyi írta. Nemcsak szórakoztató, de tanulságos is a történet. Érezzétek jól magatokat olvasása közben! :)

A mese főszereplője Káposzta Karcsi. Karcsi egy nagyon szép kis fej káposzta volt, aki szépen éldegélt egy gyönyörű, tágas, meleg üvegházban. Karcsi nagyon jól érezte magát, az üvegház tágas, jól fűtött és nagyon komfortos volt. Az üvegház melege és védelme alatt Karcsi nem volt kitéve se az időjárás viszontagságainak, se a kártevőknek se más káposzták zaklatásának. A steril, ideális körülmények között Karcsi szépen fejlődött. Egy napon egy gyönyörű pillangó repült be az üvegházba.

Tündérkéz benyúlt a Konyhaszekrénybe, arra a polcra, ahol a fűszerek is laknak. Ez alkalommal nem vett ki közülük senkit. Ellenkezőleg! Egy valamit (vagy valakit?) betett. Aztán gyorsan be is csukta szekrényajtót.

A fűszerek dermedten álltak, míg nem elcsendesedett minden a Konyhában. Akkor aztán mind odalopóztak a valamihez.

Tündérkéz éppen nekikezdett a mosogatásnak, amikor egyszer csak abbahagyta és eltűnt. Ott állt a habzó, kellemesen meleg víz a mosogató tálcában. Csend volt az egész lakásban.

A fűszerek a Konyhaszekrény résein keresztül füleltek és leselkedtek. Semmi. Csak a csend.

Óvatosan kinyitották a Konyhaszekrény ajtaját. Még mindig semmi.

Kedves Olvasók! Az alábbi mesét egy nagyon kedves barátom, Sz. Zsoci írta. Nekem nagyon megtetszett és megengedte, hogy megmutassam nektek is. Jó szórakozást mindenkinek ehhez a szerelmi történethez! :)

A lámpás és a szúnyog

Egy szép októberi napon került ki a verandára a kis olajlámpás, megbújt a tető sarkán, senki nem vette észre. Ő megnézte magának a környéket, sütkérezett az őszi nap fényében, megjegyezte magának a ház sarkait, a mosópadot és az asztal mellé tett kis székeket. Azután jött az este, és az éjszaka ezer és ezer vadásza gyűlt össze a fényére, vonzotta őket a kis lámpa ragyogása.

Egyszer csak a tökmagok ellepték az egész Konyhaszekrényt.

Ma nagy sütés – főzés van a Konyhában és rájuk is szükség van.

Na, de ilyenkor felborul a fűszerek nyugalma! Az apróságokkal bizony foglalkozni kell, szemmel kell őket tartani. Begurulnak minden pici résbe, csak a játékon jár az eszük. Alma Anna, a dadusuk próbálja őket kordában tartani, de nem sok sikerrel.

Pier kiállt a polc szélére és alaposan felmérte a terepet. A többi fűszer meg sem mert szólalni. Szinte vágni lehetett a feszült csendet a levegőben.

Pier hátrafordult és elmondta a tervét:

Pier.

Pier legendás alak volt. Egyes fűszerek rajongtak érte, mások ki nem állhatták. Egy biztos: senkit nem hagyott hidegen. Mondhatni – szó szerint. Pier ugyanis Cayenne - i bors volt. Egy csípős fűszer! Már ez is megtévesztő. Hiszen valójában nem is borsból van, hanem paprikából.

Heves vérmérsékletének köszönhetően sok botrányt tudhat már maga mögött.