Tündérkéz éppen nekikezdett a mosogatásnak, amikor egyszer csak abbahagyta és eltűnt. Ott állt a habzó, kellemesen meleg víz a mosogató tálcában. Csend volt az egész lakásban.

A fűszerek a Konyhaszekrény résein keresztül füleltek és leselkedtek. Semmi. Csak a csend.

Óvatosan kinyitották a Konyhaszekrény ajtaját. Még mindig semmi.

- Strandoljunk! – kiáltotta Bors Péter, és egy hatalmas csobbanással érkezett a vízbe. Ezen a többi fűszer is felbátorodott és sorra ugráltak bele a medencébe. Kacagva egymást fröcskölték. Persze Bors apó csak a fejét csóválta, nem tetszett ez neki és inkább csak tempósan úszni kezdett.

Bors Petra és Babér Bori szobrászkodtak. A hatalmas, gyöngyöző habból gyönyörű alkotásokat hoztak létre. Csináltak hóembert, hegyeket – dombokat, házikót. A fejükre habból süveget tettek, és Bors apónak pedig szakállt csináltak.

Só Sándor és Vegamix Viktor a vízcsap tetejére másztak fel és onnan ugráltak be a vízbe. A kevésbé bátrak, mint Fahéj Fanni és Vanília Vella a mosogatótálca széléről vetették magukat a vízbe. Szegfűszeg Szandra és Gyömbér Gyöngyi pedig csak a lábukat lógatták a vízbe.

- Rendezzünk úszóversenyt! – kiáltotta valaki. Ennek mindenki megörült és azonnal elkezdődött a szervezkedés. Csak Petra és Bori habszobrai bánták az ötletet, mert szét kellett szedni azokat. Szükség volt rájuk az elválasztó vonalakhoz, így alakították ki a versenypályákat. Először a fiúk úsztak: Só Sándor, Vegamix Viktor és Bors Péter, aztán a lányok: Szegfűszeg Szandra, Gyömbér Gyöngyi és Fahéj Fanni. Bors apó volt a bíró, a többiek pedig az edényszárítóról szurkoltak a versenyzőknek.

Mindenki győzni akart, csak úgy habzott a víz a versenyzők gyors karcsapásaitól. A fiúknál Só Sándor nyert, a lányoknál pedig Vanília Vella. Ők állhattak a dobogó, azaz a vízcsap tetejére, a többiek pedig a hideg- és a melegvizes tekerőgombon fogadták a gratulációkat.  

Ezek után tartottak egy kis pihenőt. Mindenki kijött a vízből, és leheveredtek a Konyhapult feletti neonlámpa alá. Szárítkoztak, süttették magukat a fénye alatt. Volt, aki el is szundított, voltak, akik csendesen beszélgettek, és voltak, akik csak élvezték a semmittevés örömét.  

Tündérkéz még mindig nem tért vissza, és a fűszerek pedig ki akarták használni ezt a rendkívüli szabadságot. Kitalálták, hogy labdázni fognak a vízben. Bors apótól kértek egy jó erős borsszemet, a maradék habból felhúzták a pálya vonalait és mindenki elfoglalta a helyét. Bors Péter, Bors Petra, Vanília Vella és Szegfűszeg Szandra alkottak egy csapatot, ellenfelük pedig Vegamix Viktor, Gyömbér Gyöngyi, Fahéj Fanni és Babér Bori volt. A bíró Só Sándor lett. A többi fűszer pedig ismét elfoglalta a lelátót, vagyis az edényszárítót, és onnan szurkoltak a kedvenceiknek.

Remek játék volt. Mindenki kihozta magából a legjobbat, de egymást legyőzni nem tudták. Döntetlen lett a végeredmény.

A Konyhapulton szárítkozott mindenki, amikor egyszer csak megjelentek a Zöldfűszerek. Látványosan végigvonultak a medence szélén és mindenkit alaposan végigmértek.

- Mit szólnátok egy versenyhez? – szegezték a kérdést Só Sándornak.

A fűszerek összenéztek és mindenki bólintott egyet. Ebből Só Sándor tudta, hogy mindenkire számíthat.

- Rendben, benne vagyunk. Mi nem ijedünk meg a kihívásoktól.

- Remek. Akkor lássuk a csapatotokat!

A fűszerek tanácstalanul összenéztek, majd Sándor a Zöldfűszerekhez fordult:

- Nekünk nincs csapatunk! Legalábbis egyelőre nincs.

- Hozzatok létre egy csapatot! A harmadik főzés idő után találkozunk és megméretkezünk! – ezekkel a szavakkal távoztak a Zöldfűszerek.

Tehát kaptak egy kis haladékot Só Sándorék.

Na, de kikből álljon a csapat?

(folyt.köv.)