Kedves Olvasók! Az alábbi mesét egy nagyon kedves barátom, Sz. Zsoci írta. Nekem nagyon megtetszett és megengedte, hogy megmutassam nektek is. Jó szórakozást mindenkinek ehhez a szerelmi történethez! :)

A lámpás és a szúnyog

Egy szép októberi napon került ki a verandára a kis olajlámpás, megbújt a tető sarkán, senki nem vette észre. Ő megnézte magának a környéket, sütkérezett az őszi nap fényében, megjegyezte magának a ház sarkait, a mosópadot és az asztal mellé tett kis székeket. Azután jött az este, és az éjszaka ezer és ezer vadásza gyűlt össze a fényére, vonzotta őket a kis lámpa ragyogása.

Egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozzá, elvarázsolta őket a fény, nem is láttak mást, csak a lámpást. A lámpa pedig élvezte népszerűségét, közel s távol sehol nem volt se bogár, se rovar, se pillangó, mindenki az új csodát járta körbe. A bátrabbak rászálltak, de egy sercenéssel a padlón teremtek, vagy örökre a lámpás foglyaivá váltak. A lámpa szomorú volt, hogy nem adhat menedéket nekik, és fénye, amire gyűlnek, a vesztüket jelenti. És ez így ment napról napra.
Egy reggelen egy szúnyog szállt rá, aki soha előtte nem látta, bemenekült a napfényről, és megpihent a lámpán. Jókat beszélgettek, mindketten elmesélték az életüket, a lámpa pedig figyelmeztette a szúnyogot, hogy csak nappal találkozhatnak, ha este jön, még halálát leli az ő sugárzó melegétől.
Teltek a napok, a lámpa és a szúnyog minden nap elmesélték egymásnak előző éjszakájukat, a szúnyog, hogy hány ember vérét szívta ki, a lámpa pedig azon kesergett, hány bogár lelte halálát a testén. A szúnyog erre azt tanácsolta a lámpának, hogy ne világítson este, és akkor nem okozza több rajongó bogár halálát.
A lámpás rögtön első este ki is próbálta, de így senki nem látogatta.
A szúnyog viszont elérkezett az éjszaka közepén, mert nappal jól megtanulta az utat, és azt a lámpát szerette, akit akkor megismert. A lámpa elpanaszolta neki, mennyire nem ér így semmit az élete, nem látja senki, mennyire szép kis lámpa ő. A szúnyog tanácsára újra világítani kezdett, miközben a szúnyog a biztos távolból figyelte. Óvatosan közelítette meg, de mielőtt elérte volna, elöntötte a forróság, és kérte a lámpást, tekerje lentebb a lángját. A lámpa hallgatott a szúnyogra, és addig próbálkoztak a fény és a meleg összehangolásával, amíg a lámpa búrája már elkezdett ragyogni, de a szúnyog rászállva sem égett porrá.
Onnantól együtt voltak éjjel és nappal...