Bors apóra mindenki felnézett. Voltak, akik szerették, voltak, akik féltek tőle, de tisztelni mindenki tisztelte. Bors apó volt a legbölcsebb közülük. Talán csak Só Sándor vehette fel vele a versenyt bölcsességben. Bors apó tért nyugovóra elsőként és ő ébredt reggelente elsőként.  

Aznap reggel is csak ő volt ébren. Így csak ő láthatta, hogy Tündérkéz benyúl és …. Na, de ne szaladjunk előre!

Szóval eljött a reggel és a Konyhaszekrény lakói ébredezni kezdtek. A fűszerek nagyokat nyújtózkodtak, ásítoztak és „Jó reggelt!”-tel köszöntek egymásaknak:

- Jó reggelt, kedves Gyöngyi!

- Jó reggelt, kedves Károly!

- Jó reggelt, kedves Fanni!

- Jó reggelt, kedves Sá…! – és ekkor felfedezték. Só Sándor eltűnt! Nem volt a helyén. Mindenki fejveszetten elkezdett kiabálni:

- Sááááándooor! Meeerre vaaagy? Sááándooor! Hoool vaaaagy? – de semmi válasz. Nagyon megijedtek a fűszerek és elkezdték Só Sándort keresni. Mindenki össze - vissza szaladgált és folyton egymásnak ütköztek. Vegamix Viktor megunta ezt a szeleburdiságot. Maga köré hívott mindenkit és megszervezte a keresést:

- Fanni, Károly! Ti menjetek a Tányér polcra!

- Petra és Péter! Ti menjetek a Kristálypoharak ösvényére!

- Bori és én! Mi az Edényes szekrénybe megyünk! Itt találkozunk!

Mindenki elindult a megadott helyre, hogy megkeressék Sándort, de sehol senki sem találta.

A fűszerek ott álltak tanácstalanul. Felfoghatatlan volt számukra, hogy nincs Sándor sehol. Márpedig konyha nem lehet só nélkül! Sándor ezt tudta, magától biztos nem ment volna el! Megpróbálták kitalálni, hogy mi történhetett. Mindenki elmondta, hogy mikor és hol látta Sándort utoljára. Kivéve Bors apó. Őt nem is kérdezte senki. Bors apó meg csak gubbasztott a helyén nagy, fekete köpenyébe burkolózva és jókat kuncogott a társaságon. Olyan jól mulatott magában, hogy még a ráncai is mosolyogtak. Mókásnak találta az egész jelenetet és egyszer csak hangosan elkezdett nevetni. Erre persze mindenki felfigyelt, és eszükbe jutott, hogy Bors apót még meg sem kérdezték.

- Talán csak nem láttál valamit, Bors apó?

- De bizony láttam!

- Láttad, hogy mi történt Só Sándorral?

- Igen, láttam. Tündérkéz vitte el.

- Tündérkéz? És csak őt? Hogy -  hogy senki mást? Vajon mi történhetett? – hangzott el ezernyi kérdés.

- Ó, semmi különös! – csillapította őket Bors apó – Csak kirándulni mentek az Emberek és oda vitték magukkal Só Sándort.

- Ó, hát csak ennyi történt?! Akkor nincs miért aggódni! – Így hát megkönnyebbültek a fűszerek és mindenki visszament a helyére. Várták vissza Só Sándort. „Biztos sok mesélni valója lesz!” – gondolták magukban.

Eljött az este, nyílt a Konyhaszekrény ajtaja, megjelent Tündérkéz és vele együtt Só Sándor is. Amint becsukódott az ajtó, a fűszerek körbevették Só Sándort és bombázták a kérdéseikkel, hogy merre járt és mit látott. Só Sándor pedig csak mesélt és mesélt. Mesélt szép, távoli tájakról, égig érő fákról, csörgedező patakokról és hatalmas, zöld mezőkről.

Bors apó is nagyon élvezte az élménybeszámolót.

Aznap este mindenki Só Sándor meséjére aludt el.

És most nem Bors apó volt az első, aki elaludt.