Ezt a kedves mesét egyik írónőnknek, Párdi Petrának köszönhetjük. Kifejezetten a Fűszermesék blogra, a Fűszermesék olvasóinak írta. "Méredzkedés" c. novelláskötete már megvásárolható és blogja itt olvasható: http://pardipetra.atw.hu/ 

Személy szerint imádom, ahogy mesterien ötvözi a nőies bájt a fanyar humorral. :) Hálásan köszönöm, hogy megtisztelt ezzel az írásával. Kérem, fogadjátok Ti is szeretettel! :) 

Easter-egg-with-cross.jpg…a hűtőszekrényben kezdődött.

Többen is hűltek odabent, egy csokor zöldség, két kancsó tej, a főzésre váró szép darab sonka, pár mérgeszöld erős paprika, a kívülről gyámoltalannak, majdhogynem veszélytelennek tűnő torma, és két tálca tojás.

– Megint odébb lökött… – koccant az egyik.
– Nem löktem. Épphogy csak megmozdultam – válaszolt a mellette lévő.
– Ne adja az ártatlant, igenis meglökött, és nem először. Amióta tegnap idetették mellénk magát, ha csak megmozdul, mindig odébb tol, meglök, lassan teljesen ferdén állok itt a helyemen.

– Tényleg nem tudom, miért mondja ezt. Kicsit helyezkedtem, de ennyi volt.
– Tudja, mit? Hagyjuk is az egészet. A maga testfelépítése teljesen alkalmatlan arra, hogy ha mozdul, ne érjen a másikhoz. L-es a mérete, fogadjunk…
– Mi baj van azzal? Kerekebb vagyok, mint maga, ez kétségtelen.
– Látja – kezdett bele magabiztosan a karcsúbb – nem halad a divattal. Az M-es… az a szép. És az S sem rossz, bár az már inkább girnyó, mint karcsú. De az L… Ne is haragudjon…
– Nem hagynák abba? – szólt fel a sonka az alsó polcról – képtelenség pihenni. Forr maguktól a levegő! Ez egy hűtőszekrény, ha nem tűnt volna fel. Semmi kedvem megbuggyanni… maguktól.
– Pont maga beszél… akitől füstszagú az egész levegő – moccant a karcsú tojás.
– Legalább tartósít! – csípett bele a társalgásba az erős paprika – bár, a maga szövege így is feledhetetlen.
– Nem értem magukat – dohogott tovább a tojás – hát nem látják? Itt ültünk csendesen, amíg ő, Ő, az L-es, hatalmas méretű, el nem kezdett fészkelődni.
Ezt már a torma sem bírta nevetés nélkül.

– Miket beszél maga… Álmodik… vagy fogalma sincs honnan jött. A fészkelődő tojás… – és kuncogott tovább.
A karcsú, cseppet sem gömbölyded tojás újra egyenesbe tornázta magát, és csak folytatta.

– Tehát itt voltunk. Látták, mindannyian. Mi tízen. Szépek, kecsesek, karcsúak. És akkor tegnap idetették őket. Rendben, a többi nagydarab a másik tálcában, de ő? Ő itt kapott helyet mellettünk! És minden mozdulatára megremeg a polc, én majdnem eldőlök, akkora a súlya és olyan kerek. Még a végén összeütődünk…

– … ne féljen attól – morrant a sonka – ütődött maga már éppen eléggé…

– Összeütődünk, és megrepedek! Van fogalma arról, mivel jár ez?!
– Nincs. De ha azt mondja, akkor csendben marad, én mászom fel, hogy ütögessem… – vigyorgott kajánul.
– Pimasz.. – szisszent a karcsú tojás.
A gömbölyű csak ült, szótlanul, mozdulni sem mert. Miért nem volt hely az övéi között? Kellett neki ide kerülni, az elit tartóba! Ez nem is papírból van, hanem műanyagból, színes, és merev az egész, nem úgy, mint a másik, az igazi, vastag, puha, papírtartó. Ami melegít, kényelmes – míg ez a műanyag, hideg és rideg. Persze, hogy néha meg kell mozdulnia. Ilyen vonalakkal muszáj… neki szűk a műanyag …ez az új, divatos méret. Külön válogatva.
Mit keres ő itt?
Hűltek, vártak csendben.
Később hallották, hazaért a háziasszony, pakolt a konyhában, aztán csengettek.
– Icuka, hát itt vagy! Igen, igen, mindjárt hozom, már korábban megvettem, ahogy kérted. Nem, én nem, én a szépet, az igazit szeretem, én maradok annál…
Hogy Icuka mit kérdezett, nem hallották, de a színes tartóban még nyúlánkabbra húzta ki magát a tíz darab M-es, divatos tojás.
Lám…
A háziasszony őket szereti. A szépet. A szomszédnak mehet az extra méret.
Nyílt a hűtő, és senki meg sem lepődött azon, amikor az asszony jól megnézte a műanyag tartót, majd megfogta a nagy, kerek tojást. Nyilván átteszi a másikba, ahol ugyan hely már nincs, de közéjük illeszti, és adja a szomszédnak. Aki hatalmas rántottát süt belőlük. Nagyétkű nő lehet…
De mi ez?
A kerek tojást valóban a többi nagy közé tette, de már veszi is ki a tartót, a műanyagot, és viszi… viszi… hova?

Mindenki előrébb húzódott, és nagy szerencséjükre picit nyitva maradt a hűtőszekrény ajtaja, ahogy a háziasszony behajtotta.
– Tessék, Icukám, az M-esek. Hát, tudod, én mindig csak a kereket, a gömbölyűt festem. Úgy szép a húsvéti tál, ha azok a gyönyörű, mosolygós, kerek tojások néznek ki belőle.

– Elhiszem, de én idén a lányoméknál leszek húsvétkor, nem is festek tojást. Ezeket magamnak kértem. Kicsit figyelek a vonalaimra, vacsorára egy-két főtt tojás, abból sem a nagy, ez így pont jó lesz. Köszönöm, hogy elhoztad ezzel a dobozzal.

A műanyag tartóból hallatszó rezzenést és apró nyikkanást csak a hűtőszekrényből figyelők hallották.

– No, – szólalt meg a sonka, amikor a szomszédasszony mögött becsukódott az ajtó – akkor épp itt az ideje, hogy nemsokára minden, és mindenki a helyére kerüljön.
A retek, a paradicsom, a parika majd külön tálra, hogy színt, és a tavasz első zsenge ízét adják, a torma reszelve jön velem, hogy erőt adjon, én pedig a tál közepére, hogy megkoronázzam a lakomát.
Maguk pedig – nézett a papírtartóban mosolygó kerek tojásokra – majd néhányan mellettem gömbölyödnek, míg a többiek csinosan, festve a kosárban, hogy mindenki lássa: ebben a házban mindenből a legszebb, a legjobb kerül a húsvéti asztalra.

Szerző: fuszermesek  2013.03.31. 10:00 Szólj hozzá!

Címkék: húsvét tojás hűtőszekrény

A bejegyzés trackback címe:

https://fuszermesek.blog.hu/api/trackback/id/tr35173874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.