ScreenHunter_01 Dec. 18 16.04.jpgÜnnepre készültek az Emberek. Nagy volt a sürgés – forgás a Konyhában. Tündérkéz serényen tett – vett, sütött – főzött lankadatlan.

A fűszerek imádták az ünnepeket, a vendégséget. Nem volt fűszer, akire ilyenkor ne lett volna szükség. De volt egy ünnep, ami kitűnt a többi közül. Ilyenkor a Konyhaszekrénybe egy különleges illat lengedezett be. És mindig csak ilyenkor lehetett érezni ezt az illatot. A fűszerek nem ismerték, nem tudták kié vagy mié ez a jellegzetes illat, ezért elhatározták, hogy ebben az évben kiderítik.  

Amikor leszállt az éj, és minden elcsendesedett, a fűszerek kilopóztak a Konyhaszekrényből. Pier segítségével mindenki lejutott a Konyhapultra és onnan le a földre. Elindultak az illat nyomába. Egyszer csak egy hatalmas, gyönyörű, díszes fa előtt találták magukat. Az utcáról beszűrődő fények meg-, megcsillantak a fényes gömbökön, a színes girlandokon. A fűszereknek földbe gyökerezett a lábuk, csak álltak tátott szájjal a csodálatos fa előtt. A fa kellemes illata belengte őket, belengte a szobát, az egész lakást.

Egyszer csak néhány ágacska megrezdült és angyalkák bújtak elő, akik elkezdtek repkedni a szobában. Az egyiknél egy harsona volt, ő felrepült a fa csúcsára, onnan kémlelt kifelé az ablakon. Néhány másik angyalkánál egy íj és nyílvessző volt, és az egyik a fűszerek elé repült, mint egy harcos:

- Állj! Ti kik vagytok és mi dolgotok erre?

- Ó, mi csak jöttünk kideríteni, hogy honnan jön ez az érdekes illat minden évben! – válaszolták a fűszerek.

- Most már tudjátok, menjetek haza!

- De mi tudni szeretnénk, hogy mi ez a fa és hogy került ide?!

- Ne kérdezősködjetek, menjetek haza!

- Ó, ne legyél már ilyen szigorú! Ez az éjszaka egy különleges éjszaka! Hadd maradjanak még egy kicsit! – a fűszerek a hang irányába fordultak és megláttak még egy angyalkát. Egy szépséges, kedves angyalkát, aki egyenesen hozzájuk repült.  – Ez a fa a karácsonyfa. Minden évben karácsonykor az Emberek egy fenyőfát díszbe öltöztetnek. Így lesz karácsonyfa a fenyőből. Ő a fény. Képes magába szívni az égi áldást és szétszórni az Emberek közt, hogy az Embereknek még szebb és boldogabb élete legyen. Ezért állítják mindig a lakásban a fő helyre.

- És ti kik vagytok? – kérdezték a fűszerek az angyalkától.

- Nappal karácsonyfadíszek, éjszaka pedig a karácsonyfa őrzői vagyunk.

- Azt mondtad, ez az éjszaka egy különleges éjszaka. Mitől különleges? – faggatóztak tovább a fűszerek.

- Ma éjszaka ti is kívánhattok egyet és azt teljesítem nektek.

Ettől nagyon izgatottak lettek a fűszerek:

- Mi is kívánhatunk? Mindannyian? Valóban?

- Igen, igen! – nevetett az angyalka. – Mindannyian kívánhattok, de mindannyian csak egyet kívánhattok! Közösen kell kívánnotok és még pirkadat előtt! Mire kivilágosodik, nektek vissza kell térnetek a Konyhaszekrénybe, nekünk pedig a faágakra!

- Hű, akkor én nagyobb fűszertartókat kérek!

- Á, nekem nem kell nagyobb fűszertartó! Én elégedett vagyok az enyémmel. Én inkább sósabb szeretnék lenni!

- Én meg azt szeretném, ha az Emberek még jobban tüsszögnének tőlem!

- Én pedig még sokkal – sokkal erősebb szeretnék lenni!

A fűszerek egymás szavába vágva kiabálták, hogy ki mit szeretne. A zűrzavart egy harsonaszó némította el.

- Mi volt ez a hang? – kérdezték ijedten a fűszerek.

- A karácsonyfa csúcsán ülő angyal jelezte, hogy nemsokára kivilágosodik. Indulnotok kell vissza a Konyhaszekrénybe.

- Ó, de még nem is kívántunk semmit! – szomorodtak el a fűszerek.

- Még van egy kis időtök reggelig. Ha addig kitaláljátok, teljesítem. – mondta az angyalka.

- Sajnos nincs olyan, amit mindannyian egyformán szeretnénk.

- Csak nézzetek a szívetekbe! Ott meglelitek, amit kerestek. – Majd ellibbent az angyalka, fel a fára és vele együtt a többiek is eltűntek az ágak közt. A fűszerek csalódottan elindultak a Konyhaszekrénybe. Pier és pár szem bors segített mindenkinek feljutni a fűszertartó polcra. Pier mászott fel utolsóként a spagetti-lasszóján és látta, hogy mindenki körbeállt és fogta egymás kezét. Már csak ő hiányzott. Ahogy a többiek szemébe nézett, tudta, hogy meg van a kívánság. Megvan az az egy kívánság, amit mindannyian nagyon szeretnének, hogy teljesüljön. Talán még nem késő kimondaniuk! Pier is beállt a körbe, megfogta Cukor Cili és Vegamix Viktor kezét és a fűszerek együtt, hangosan kimondták a kívánságukat:

- Legyen a világon mindenkinek boldog karácsonya!

Szerző: fuszermesek  2012.12.24. 16:29 Szólj hozzá!

Címkék: mese karácsony kívánság angyal fűszer fűszerek fenyőfa karácsonyfa karácsonyi

A bejegyzés trackback címe:

https://fuszermesek.blog.hu/api/trackback/id/tr684980250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.