00217.jpg

Tündérkéz benyúlt a Konyhaszekrénybe, arra a polcra, ahol a fűszerek is laknak. Ez alkalommal nem vett ki közülük senkit. Ellenkezőleg! Egy valamit (vagy valakit?) betett. Aztán gyorsan be is csukta szekrényajtót.

A fűszerek dermedten álltak, míg nem elcsendesedett minden a Konyhában. Akkor aztán mind odalopóztak a valamihez.

Egy varázsszelence volt az!

Egy négyszögletű, gyönyörű, színes, magas dobozka.

Vegyes érzelmekkel tekintettek rá a fűszerek. Kíváncsiak voltak, hogy vajon mi lehet benne, ugyanakkor féltek is tőle. Még senki sem talált rá a szelencére, de mindenki tudta, hogy létezik. Misztérium övezte. Szájról szájra keringett róla mindenféle legenda, viszont senki sem érintette, senki sem látta. A legendák különbözőek voltak, de egy közös volt bennük: aki kinyitotta szelencét, azt megbabonázta az a valami, ami benne lakozott.

És most ez a fantasztikus, egyben félelmetes valami itt volt közöttük. Testközelben. Bárki kinyithatta, bárki megérinthette.

A fűszerek némán állták körbe. Senki sem mert megszólalni. Nem tudták mi tévők legyenek. Tanácstalanul néztek egymásra. Végül Só Sándor, torkát köszörülve, előre lépett és megszólalt:

- Khm.... khm....khm... Valószínűleg egy varázsszelence került ide. Javaslom, hozzunk tiltó rendeletet. Vagyis senki sem mehet a közelébe és senki sem nyithatja ki. Aki nem tartja be a tiltó rendeletet, azért nem vállalunk felelősséget, bármi is történjen vele. Tegye fel a kezét, aki egyet ért!

Minden fűszer, kivétel nélkül, feltette a kezét.

- Rendben. Akkor mostantól tiltó rendelet van érvényben! Térjetek vissza a helyetekre és maradjatok is ott!

A fűszerek elfoglalták a helyüket, de senki sem tudott aznap éjjel aludni. Mindenki gondolata a szelence körül forgott. Mindenki tudni akarta, hogy mi rejlik benne. Csak egy pillantást vetnének rá! Hiszen itt van! Közöttük! Itt a soha vissza nem térő alkalom! Ki tudja, meddig marad?! Holnap tán el is tűnik örökre?!

Vegamix Viktor nem bírta tovább visszafojtani a kínzó kíváncsiságát. Halkan osont, hogy senki ne vegye észre. Hirtelen egy árnyat látott elsuhanni a szelence mellett. Viktor azonnal felismerte az alakot: Vanília Vella volt az. Viktor még meg is örült neki. A sötétben összevillant a tekintetük. Egy pillanatra mindketten szoborrá merevedtek. Csak addig, amíg felmérték, hogy cinkos vagy ellenség a másik. Mindketten halványan elmosolyodtak. Ebből kiderült, hogy egyikük sem fogja beárulni a másikat. Már éppen megbeszélték volna a haditervüket, amikor egyszer csak a semmiből előbukkant Fahéj Fanni.

- Ki ne hagyjatok a jóból! – súgta oda nekik. Halkan, hogy senki más meg ne hallja őket, megbeszélték, hogy Vella felemeli Fannit, Viktor pedig Vellát. Fanni lesz az, aki kinyitja a szelence tetejét és elsőként belepillanthat.

Így is tettek.

Fanni lassan, óvatosan emelte a szelence tetejét. Még csak résnyire nyitotta ki, de máris megcsapta az orrát egy érdekes illat.

Egy érdekes, mégis ismerős illat.

Fanni felbátorodott és határozottan felemelte a szelence tetejét. A dobozban valami levél félék hevertek, szinte porrá zúzva.

Tea.

Fanni elmosolyodott. Majdnem hangosan felnevetett. Most már mindent értett. Értette a különböző legendákat. Hiszen a tea különböző hatást tud kiváltani. Van, amelyik nyugtató hatású, van olyan, amelyik élénkít és van olyan is, amelyik gyógyítani is képes.

Fahéj Fanni szinte már mindegyikkel találkozott. Csak akkor a tealevelek egy kis fehér tasakocskában áztak a vízben.

Fanni behunyt szemmel még egy hatalmasat szippantott a tea illatából, majd elindult lefelé.

Mikor leért, csodálkozva vette észre, hogy szinte az összes fűszer köréjük gyűlt. Só Sándor karba tett kézzel, összevont szemöldökkel, szigorúan nézett Viktorra, Vellára és Fannira. Vella és Viktor megszeppenve állt, de Fannit nem lehetett megfékezni. Annyira izgatott volt attól, amit kiderített, hogy képtelen volt nyugton maradni:

- Tea! Tea van a szelencében! – kiáltotta. A fűszerek összesúgtak. Volt köztük olyan, aki megkönnyebbült, mert értette, hogy a teától nem kell félni. És volt köztük olyan, aki nem tudta, hogy mi az a tea. Azoknak Fanni és Vella elmagyarázta, hogy olyan levelek, amiket ha vízben áztatnak az Emberek, akkor ízletes ital lesz belőlük. Ezt az italt lehet inni hidegen és melegen is, télen is, nyáron is, egészségesen is, betegen is.

A fűszerek már nem féltek a teától, és mindannyian szerették volna megnézni. Úgy hogy mindenki felmászott a fémdobozkára és beleszippantott a tea illatába. Így mindenki magán megtapasztalhatta, hogy rá éppen élénkítően vagy nyugtatóan hat.

Csak Só Sándor nem osztozott a fűszerek örömében. Sándor meg akarta védeni őket, és egyesek semmibe vették a rendeletet. Azt a rendeletet, amit közösen hoztak meg. Az meg csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt komolyabb baj. Viktor, Vella és Fanni igenis veszélybe sodortak mindenkit.

Na, majd egy alkalmas pillanatban ezt megbeszéli velük.

Szerző: fuszermesek  2012.10.25. 21:21 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fuszermesek.blog.hu/api/trackback/id/tr254870389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.