Pier kiállt a polc szélére és alaposan felmérte a terepet. A többi fűszer meg sem mert szólalni. Szinte vágni lehetett a feszült csendet a levegőben.

Pier hátrafordult és elmondta a tervét:

- Bors apó borsszemei és Vanília Vella rudacskái alkossanak egy hosszú láncot, amin lejutok a fakanalakig. A fakanalakon keresztül lejutok a Konyhapultra. A lasszómat rákötöm a Konyhaszekrény ajtajának egyik fogantyújára és azon lemászok Szandráékért. Szandra és a borsszemek fel tudnak mászni, a sérült babérlevél pedig velem együtt fog feljutni a Konyhapultra. Arra is gondolnunk kell, hogy hátha koszosak lettek. Márpedig akkor nem jöhetnek közénk! Tündérkéz azonnal észreveszi a koszos fűszereket és dobja is ki őket a szemétbe. Ezt nem kockáztathatjuk! A Mosogatóban fognak megmosakodni. Sietnünk kell, hogy ne száradjon ki, míg oda nem érünk. Egyedül megyek, úgy biztonságosabb! Gyöngyi! Te maradj az őrhelyeden és jelezz, ha veszélyt észlelsz!

Senki nem ellenkezett, mindenki tette a dolgát. Gyömbér Gyöngyi elfoglalta a helyét, Vanília Vella és Bors apó pedig láncot alkottak le, egészen a fakanalakig.

Pier lemászott rajtuk, a fakanalakon pedig lecsúszott a Konyhapultra. Ott a lasszóját átvetette a Konyhaszekrény ajtajának fogantyúján és elkezdett lemászni a földre, Szegfűszeg Szandráékért.

De jaj!

A spagetti – kötél túl rövid volt! Nem ért le egészen a földig! Most mi legyen? Pier ott lógott a kötél végén, lábai a levegőben kalimpáltak. A fűszerek fent, a Konyhaszekrényben és lent, a földön kétségbeesetten összenéztek. Senki nem mert szólni egy szót sem.

- Kicsi a bors, de erős! – kiáltották a borsszemek lent a földön, és gyorsan egymás nyakába álltak, mint az artisták a cirkuszban. Így, rajtuk keresztül Pier már le tudott mászni a földre. Segített Szandrának elérni a kötél végét, és amikor Szandra elkezdett felfelé mászni, Pier a hátára vette a sérült babérlevelet:

- Kapaszkodj meg jól a nyakamban! – szólt hátra neki és ő is a borsszemeken, majd a spagetti – kötélen elkezdett felfelé mászni. Közben nem feledkezett meg a borsszemekről sem. Hagyta, hogy megkapaszkodjanak a lábában, majd a kötélbe, így ők maguktól másztak Pier mögött.

A Konyhapulton Pier mindenkit végigmért és megállapította, hogy bizony mosakodniuk kell. Nagyon koszosak voltak a leesett fűszerek! Szaladtak is gyorsan a Mosogatóhoz. Ott újabb meglepetés várt rájuk: a Mosogató már teljesen száraz volt. Ott álltak és tanácstalanul néztek le a mélybe. Mit tegyenek? Így nem mehetnek vissza a Konyhaszekrénybe!

- Nézzétek a mosogatószivacsot! Hátha az még vizes! – kiáltotta fentről Só Sándor. Ó, ez remek ötlet! Futottak a  mosogatószivacshoz. Jaj! Micsoda megkönnyebbülés! Még vizes volt. A koszos fűszerek elkezdtek rajta ugrálni, hogy minél több vizet tudjanak kipréselni a szivacsból. Azért ez jó móka volt ám! Hangosan ugyan senki nem mert nevetni, de mindenkinek nagyon tetszett ez az ugra – bugra. Mintha egy trambulinon lettek volna. Egyedül a sérült babérlevél nem tudott ugrálni a szivacson, de őt meg lefröcskölték a többiek, így ő is megmosakodhatott.

Mikor már tiszták lettek, Pier spagetti – lasszóját az egyik fakanálon átvetette, és mindenki felmászott rajta a fakanalak tetejére. Persze a sérült babérlevelet Pier itt is a hátára vette és felvitte magával.

A fakanalak tetején pedig már ott várt rájuk Bors apó borsszemei és Vanília Vella rudacskái. Ők ismét egy hosszú láncot alkottak és azon mindenki feljutott a Konyhaszekrénybe.

Volt is nagy öröm a fűszerek közt! Ölelgették a megmentett társaikat, Bors apó a könnyeit törölgetve, büszkén ölelte magához a rég elveszettnek hit borsszemecskéit. Babér Bori óvatosan lefektette a sérült levelet egy sebtiben összerakott puha, babérlevél ágyra.  Só Sándor odament Pierhez és kezet nyújtott neki:

- Pier! Köszönjük a segítségedet és gratulálunk a sikeres mentőakcióhoz! – kezet ráztak, Pier csak biccentett egyet a fejével és már el is tűnt a sötétben.

Mindenki gratulált Vanília Vellának és Bors apónak, megköszönték Gyömbér Gyöngyinek az őrködést, de hamar elköszöntek egymástól. Mindenkit nagyon kimerített a mai nap és a fűszerek nyugovóra tértek.

Az ünneplés ugyan gyorsan véget ért, de az öröm annál tovább tartott. 

(Ennek a kalandnak vége. A fűszerek történetei folytatódnak tovább.)